PRO C2C

Bio, nem bio, az üvegedet vagy műanyag, vagy fém, esetleg műanyaggal bélelt fém kupak zárja.

A fémkupakot gondolom azért bélelik ki műanyaggal, hogy a kupak ne rozsdásodjon bele az innivalóba és ezt a tulajdonságot csak támogatni tudom, a felhasznált anyagot nem. Ezen felül csak műanyag kupakokkal találkoztam eddig még. Egy korábbi bejegyzés albatroszról készült fotóján szemléletesen látható volt, hogy a műanyag kupakok halálos problémát jelentenek az állatvilág számára. Újrahasznosításuk nem igazán megoldott, mert általában hiányzik róla a belenyomdázott műanyag kategória.

Nincs igazán ötletem, hogyan lehetne barátságosabb újrazárható kupakokat tervezni. Valami azt súgja nekem, hogy ebben az esetben a fémhasználat puszta pazarlás, pláne, hogy el se tudom képzelni, hogy újrahasznosítható lenne így, műanyag bélelettel...

A Google eléggé lehervasztott, amikor környezetbarát szigorúan nem műanyag és lehetőleg nem fém kupakok után kajtattam virtuálisan. Minden azt sugallja, nincs alternatíva. Ebből következőleg innentől nyitott szemmel járok és megpróbálom összegyűjteni a fellelhető alternatív megoldásokat.

Érdekes kísérlet volna a parafadugó, vagy mondjuk a fakupak – de vajon megváltozatná-e az ital izét, vagy megduzzadna e úgy hogy vagy le vagy vissza nem lehetne csavarni...

Ötletnek elmegy még a természetes gumiból készült kupak is, de ennek jobban utána kellene néznem. Nyilván nem lehetne általános megoldás, mert nincs az a kaucsukfa erdő ami elegendő lenne a Földön erre a célra.

 Volt-e egyáltalán sörös vagy üdítős üveg a műanyag kor előtt. Áh, sör. Sörösüvegek cserépből, üvegből talán voltak korábban is. Lehet most is kapni, főleg németeknél porcelán dugót – amit fémszerkezettel lehet nyitni/zárni. Egyes esetekben még talán műanyag karimája is van a jobb záródás miatt. Hm, akko ez sem stimmel teljesen.

A műanyag kupakra itt találtam egy helyes kis felhasználási javaslatot:

http://www.ecostreet.com/blog/eco-diy/2008/10/03/eco-diy-make-a-bottle-cap-lampshade/    

 A kicsit komolyabb recyclingen átesett kupakok pedig így is kinézhetnek:

http://www.recycledpromotionalproducts.co.uk/detail_13961_230_0_Recycled-PET-Bottle-Cap.aspx

 A fém söröskupakokból pedig egyenesen ékszerek készülhetnek a http://www.kotik-design.com/ honlapján:

Egy helyen ulimate megoldásnak azt javasolták, hogy ha elkerüljük a kupakos dolgokat úgy ahogy vannak és csak dobozos üdítőt iszunk. Itt nekem a fémfelhasználás a problémás --> nem tudom mekkora része készül újrafémből, valószínűleg kicsi és a maradékért randa bányahegyeket kell fenntartani.

Meg persze vannak a lebomló műanyagból készült kupakok. Elméletben. A gyakorlatban még egy kupak se jött velem kiabálva, hogy ő bizony lebomló műanyagból készült. Arról nem is beszélve, hogy asse mindegy milyen is az a lebomló műanyag. (Ez majd külön posztban egyszer)

Ma Oldalbordanak nem kell reggeli, szóval 2 szendó nem biokenyérből, vajkrém, sajt, retek, aluminium fólia:  kb – 7 pont. Ja, csak az egyik szendó fogyott el, szóval még pazaroltam is, összesen -8 PONT a végeredmény.

Napközben még két puding: műanyagdoboz, aluminium fedő, szigorúan nem bio beltartalom: - 5 pont

Folyadékbevitel (ez tegnap kimaradta  listából): 3xvíz porcelánpohárban, 2x kávé (ugyanabban a műanyagpohárban), 3x tea (ugyanabban a műanyagpohárban), egyik sem kerül újrahasznosításra, mivel a cégnél nincs ilyen gyüjtő. A cég egyébként műanyag alapanyag gyártó, gondolom ezzel függ össze. (Tudom, tudom, nekem meg nincsenek elveim, hogy ott dolgozom. Várom az ajánlatokat világmegváltó céghez, hasonló fizetéssel...) Visszatérve: -4PONT. Ez a pontszám amúgy már tudatos fejlesztés eredménye, hiszen az elején mindhárom löttyhöz minden egyes alkalommal új műanyag poharat használtam fel (azaz -10 pont lenne). A porceláncsésze hamar beköltözött a vízhez, mert azt nem kell mosogatni, de a kávé és tea kérdést még rendezni kell. Hja, a lustaság és a kényelem  fontos motiváció... A tea Lipton Kericho kenyai tea, rajta az őserdővédő békával, viszont filterenként enyhén fémes-műanyagos beütésű papírba csomagolva. Nem igazán tudom, hogy örüljek-e vagy sírjak. Viszont csak egy filtert használtam mindhárom teához – ugyanis 3 teára elegendő íz van 1 filterben, kéremszépen, nem kell mindig ujat bontani. Megajánlok magamnak egy plusz fél pontot, végeredmény:  -3,5 pont.

Hazafelé a vonatútra vettem egy fél literes 6-1 narancs/banán 100%-os ivólevet, üvegben, műanyag bélésű fémkupakkal. Az üveg versus műanyag vitájában ki kell jelentem, hogy határozottan üvegpárti vagyok, még akkor is ha egyszer netán valaha valaki végérvényesen kideríti, hogy az üveggyártás környezetterhelése a nagyobb. Elbomlik és nem szennyez és elméletben könnyebben és tovább újtahasznosítható akár erdeti formájában akár új üvegként – ja jól tudom minőségromlás nélkül. Nem nézik élelemnek a vízi és szárazföldi élőlények és így lenyelve nem pusztulnak el tőle, nem gyűjti magába a különböző mérgező anyagokat és nem tekeredik az állatok úszója, nyaka stb közé, nem dugaszolja el a kopltyúkat, ésatöbbi. Ehhez képest nem érdekel, ha a műanyagok gyártása kevesebb energiafelhasználással jár. Majd napelemes gyárban gyártjuk az üveget.

A kupakról lásd a külön bejegyzést. A lötty asszem nem bio, de semmi mesterséges anyagot nem tartalmaz, csak narancs és banán, szóval korrekt. Összesen:  -2 PONT

A vacsora – bár isteni volt – ezúttal is megússza az elemzést.

Napi  rombolás: -18.5 PONT és nem mondhatom, hogy sokat segítettem volna a bezárni azt a bizonyos kört...

Reggel:

Szendvics csomagolás:

-          Élet Értelmének 3 db naponta újrahasznált műanyag dobozba, újrahasznosított papírsszalvétával kibélelve, 6 szelet kenyér 3 szendvicset alkotva, bele kenősajt, májkrém/felvágott, sajt, retek, pirosarany (szigorúan csípős).

-          Jómagamnak 4 szelet kenyér 2 szendvicset alkotva, bele kenősajt, sajt (hja a vegáknak nem jár májkrém/felvágott), retek, pirosarany (szigorúan csípős), alaminiom fóliába csomagolva, mert úgy kisebb és befér a táskámba

Értékelés:

CSOMAGOLÁS

-          Műanyag dobozok: kifejezetten étel tárolásra gyártották le őket, szóval attól nem élek értelmesebben, hogy használom őket, ezért nem jár plusz pont. Persze, hogy újrahasználom, hiszen arra tervezték őket, viszont nem újra-műanyagból valók. Legalább a doboz elméletben újrahasznosítható. De még így is BUKTA.  -2 C2C PONT

-          Papírszalvéta (pontosabban annak a papírtörlőkendő változata):   újrahasznosított (külön bio boltba kell járni érte) és elbomlik, viszont viszonylag szükségtelen elem. Az újrahasznosítás során létrejött környezetterhelésnek még azért utána kellene nézni.  0  C2C PONT.

-          Aluminium fólia: enyje bejnye. -1 PONT

-          A termékek:

o    Kenyér: félkilós, bio, előszeletelt, előcsomagolt bolti papírzacskóba (valszeg nem újrahasznosított papírból), de legalább nem teljesen műanyagból,  középen lélegző műanyagrésszel az esztétika kedvéért, plusz ragasztós hátú papírcédula. A csomagolást nem hiszem, hogy bárki is kettéválasztja és a műanyag, ill. papírgyűjtőhelyekre juttatja, tehát gyakorlatilag nem újrahasznosított. -1,6 PONT

o    Kenősajt: szigorúan műanyag csomagolásban, aluminium fóliával lezárva. Nem bio. -2,5 PONT

o    Májkrém: fémdoboz, nem bio. Hm, ez mos jó, vagy nem jó? Mindenesetre -0,6 PONT biztos.

o    Felvágott: műanyag tálcán, műanyag zacskóban, papírcédulával, nem bio. – 2,6 PONT

o    Retek: azt gondolnád, ez egyszerű lesz. De nem. A retket a közeli boltban kizárólag műanyag zacsiban és papírcédulázva lehet megvásárolni, enyhén beposhadt ízűen, mert előmossák, nem bio.  -1,6 PONT

o    Sajt: természetesen műanyag tálcán, műanyag zacsiban, papírcédulával, nem bio (a bionak lábszag ize van a helyi üzletlánc kiszerelésben sajnos és ugyanúgy állig műanyagba van bugyolálva). -2,1 PONT

o    Pirosarany: aluminium tubusban, nem bio. Ez még szintén tisztázandó. -0,5 PONT

Reggeli tehát:  -12,05 PONT

Bevásárlás napközben: ez már a Pro C2C szellemében fogant. Rotterdamban (jahhogy még nem mondtam, hogy jelenleg épp Hollandiában dolgozom, jövő tavaszig még biztosan, szóval apróbb eltérések lehetnek a két ország között a fogyasztható termékekben, de szerintem nem számottevő), szóval Rotterdamban keddenként és szombatonként Piac van. Én egy kisvárosban lakom, ott nem szokik piac lenni, úgyhogy három év után először rávetettem magam a helyre.  Csodás volt!

Több kiló zöldség és gyümölcs bevásárlása után a mérleg a következő:

Már eleve vittem egy nagy műanyag szatyrot, de még így is sikerült 4 kisebb szatyorkára szert tennem (egy a pékáruhoz, 1 a gesztenyékhez, 2 pedig mert nem voltam elég szemfüles), egyik sem újrahasznosított anyagból, valamint 2 papírzacskóra a gombák miatt, talán nem újrapapírból. Ez mondjuk hogy kb -5 pont.

Összehasonlítva, ha mindezt az itteni boltban vettem volna:

-          4 féle gomba: 4 műanyagtálka, 4 műanyag fedővel vagy fóliával

-          Padlizsán, paradicsom, paprika, cékla, gesztenye: műanyag zacsikban (vagy eleve, vagy a lemérés miatt)

-          Mandarin, narancs: legtöbbször nejlonhálóban

-          Banán, articsóka: hálistennek még csak ritkán csomagolják

-          Csomag friss kapor: műanyagzacsiban

-          Paprika: ez a magyar fajta csak a törököknél kapható, de a kaliforniai szigorúan, sokszor ráadásul egyenként, zacsiba csomagolva

-          Pékáru: műanyag zacsi

Összesen kb. -18 pont

13 ponttal tehát csak sikerült kevesebbet rombolnom (17 pont a 30 helyett), 43%-os javulás ;).

A puding próbája az evés, mondják. Nem írhatok hitelesen a C2C-ről, ha a nem próbálok meg ezt-azt átültetni a gyakorlatba is. Hogyan legyek olyan tudatos fogyasztó, aki megpróbálja a technika jelenlegi állása szerint lehetséges minimumra csökkenteni a természet körforgásába nem visszaforgatható termékek fogyasztását, úgy, hogy közben a) nem feszíti szét bankkártyája kereteit b) nem kell lemondania a modern társadalom nyújtotta ésszerű kényelemről és élvezetekről.

Úgy döntöttem, a kísérleteket kezdhetem akár november 23-án is. A kísérlet természetesen nem új, Colin Beavan már könyvbe is foglalta saját tapasztalatait (No impact man, Piatkus 2009), és talán már mások is. Colin könyvét, bár még csak az elején járok, mindenkinek ajánlom már csak az író zseniális stílusa és humora miatt is. Blogja itt elérhető: http://noimpactman.typepad.com/

A kísérlet során roppant kezdetleges pontrendszert alkalmazok, főképp magam számára a napi hatás követésére. A pirossal szedett jellemzőért 1 minusz pont jár, a zöldért egy plusz (a színtévesztőktől ezúton is elnézést kérek, ők kénytelen lesznek agykerekeit használatával utánaszámolni az eredményeknek). A vastagon szedett jellemző dupla pontot ér, a dőlten szedett fél pont csupán. Ezen felül, amikor épp lusta/fáradt/időhiányos vagy ezek tetszőlege mixe vagyok, akkor saccperkábé várható a pontozás

Miért ugrálok majd azon, hogy egy termék bio vagy nem bio? Mert biogazdálkodásban nem csak hogy jobban odafigyelnek az állatok egészségére, de kevesebb vegyszerrel dolgoznak növények esetében is, jobban ügyelnek a természetközeli tápanyag-visszapótlásra és megoldásokra, egyszóval jobban görbül az a termelési életciklus a kör irányába, mint a hagyományos termesztés/ tenyésztés esetében, ahol a termék szép nyugodtan halad egy lineáris „görbén” egyenesen a szeméttelep felé.

Az állati részekből készült termékeket is lepontoznám legszívesebben, de belátom, hogy az állati részek remekül és természeti károkozás nélkül lebomlanak, így erőnek erejével megpróbálom megakadályozni, hogy vega életszemléletem befolyásolja a pontozást. De persze ettől még nem helyeslem. Amúgy meg igenis sokkal károsabb a jelenlegi állattömeg tartása, mintha szántóföldek lennének a helyén, és mellesleg sokkal több embert is lehetne élelmezni a helyükön termeszett növényekkel, de ez majd a világélelmezési blog témája lesz ;). Addig csak leszögezem, hogy pl. bár egy marhacsorda jelentős környezetterhelést jelent, egy szelet felvágott környezetterhelését vajmi nehéz kimutatni ebben a pontrendszerben. --- Hmm. A vega énem csak nem hagyja annyiban... Elcsendesítésére állati termék felhasználása esetén jelzésértékűen 0,1-0,3 pont levonást fogok eszközölni, ezzel talán még a közepesen húsfüggő Oldalborda, mellesleg Életem Értelme és a inkognitóban a Világ Ura, is megbékél.

A különböző ragasztós hátuljú bolti termék és árcédulák szintúgy -0,1 pont levonásra kvalifikálnak.

Nos, akkor a jó hosszú felvezető után következzék a tulajdonképpeni értekelése az első napnak. --> köv. bejegyzés

Akiknek esetleg nem világos, miért haragszom a műanyagokra, annak figyelmébe ajánlom Chris Jordan forósorozatát (http://www.chrisjordan.com/gallery/midway/#CF000700%2016x21 ):

Aztán: ezt a sirályt megfojtotta a six-pack:

 A prérifarkas sem járt jobban a műanyaggal:

(http://visualsunlimited.photoshelter.com/image/I0000WKc6F9yuDfE)

 Vagy John Cancalosi képe a zacskóba csomagolódott gólyáról:

Éljen a műanyag...

Éljen a műanyag...

Ajánlott blogok, honlapok a témában:

http://blog.biggreenpurse.com/biggreenpurse/2009/11/the-environmental-tragedy-of-plastic.html

http://fakeplasticfish.com/plasticfreeguide/

http://www.turtlecare.com.au/plastic-in-the-marine-environment.php

http://www.boatingsafety.com/trash.htm

 Úgy ahogy van, változtatások nélkül következik a C2C lényegének Wikipediás összefoglalója, mert annyival jobb, mint ahogy én valaha is meg tudnám fogalmazni :):

" A Bölcsőtől bölcsőig (angol rövidítése: C2C a Cradle to Cradle kifejezésből) a rendszertervezés egy bionikus megközelítése, mely az ember által létrehozott ipart természeti folyamatokkal modellezi, az anyagokat táplálékoknak vagy tápanyagoknak fogja fel, amelyek biztonságos, egészséges és zárt rendszerben keringenek. Eszerint az iparnak védenie és gazdagítania kell az ökoszisztémát, miközben a szerves és szervetlen nyersanyagokat olyan módon keringteti, hogy azok kiváló minőségű termékekben öltsenek formát a negatív externáliákkiküszöbölése mellett. Egyszerűen megfogalmazva, a Bölcsőtől bölcsőig felfogást egy holisztikus (vagyis mindenre kiterjedő, "minden összefügg mindennel" alapelvű) rendszernek tekinthetjük, mely a hulladékok kiküszöbölésével kíván javakat (jószágokat) előállítani. Tágabb értelemben a modell nem csak az ipari tervezésre és a termékek előállításra vonatkoztatható, a városi környezetek, épületek, a közgazdaságtan és a szociális rendszerek esetén is alkalmazható."

(Externália: külső gazdasági hatás; Bionika: a biológiát, technikát és elektronikát egyesítő tudományág, amely az természetben az evolúció által kikísérletezett megoldásokat és mechanizmusokat kívánja gyakorlati szinten átültetni mesterséges gépekre.)

 A C2C-t másképpen zárt huroknak ("closed loop") is hívják. A lenti kép egy padlószőnyeggyártó oldaláról származik, akik leselejtezett padlószőnyegek (naggyon gonosz dolgok, külön blogpost lesz majd róluk) felhasználásával készítenek újakat.

Nem teljesen az a fajta C2C, amit én támogatok (az én rendszeremben a nejlonszálakból készült normál padlószőnyeg eredeti legyártása nem jöhetne szóba, és így recyclingre se lenne szükség), de tűzoltásra mindenképpen jó és ha feltételezzük, hogy a padlószőnyegeket az idők végéig lehet újrahasznosítani, valamint a termelőegységek és a felhasználás nem szennyezik egyéb módokon a környezetet,akkor a termelési ciklus valóban teljes. Sajnos azonban nem ez a helyzet így az ábrát csupán szemléltető eszkönek tekintsük egy ideális, képzeletbeli helyzetről.

Ha azzal az otromba hülyeséggel áltatod magad, hogy jelenlegi életvitelünk, szokásaink hosszútávon is fenntarthatóak, akkor eljött az ideje az ébredésednek. Ha ezt a lépcsőt meglépted, de kényelmesen megpróbálod az egészet a multikra és egyéb ködös entitásokra fogni, akkor legalább ugyanakkora bajban vagy.

A kulcs egy élhető, fenntartható jövőhöz ugyanis a VÁSÁRLÓI VÁLASZTÁS. Értsd: Rajtad múlik, és nem máson. A gonosz multik (és egyéb ködös entitások) ugyanis csak azt termelik, amit a VÁSÁRLÓK megvesznek (különben ugyanis nincs profitjuk és csődbe mennek).

Miattad nőnek tehát a szeméthegyek, pusztulnak a fák, halnak ki fajok és egyáltalán MIATTAD romlik a bolygó egész állapota.

ÉBRESZTŐ, tehát!

Ha megfigyeled a természet folyamatait, könnyedén felfedezed, hogy semmi sem megy veszendőbe, adott pillanatban minden alkotóelem valamilyen körforgás, életciklus részese, amelynek végeztével újra becsatlakozik egy újabb körforgásba, máshogy kifejezve  egy újabb életciklus bölcsőjénél találják magukat. Ezt hívjuk bölcsőtől a bölcsőig folyamatnak, angol kifejezéssel élve: „cradle to cradle”, rövidítva „c2c”.

Az emberi társadalom ezzel szemben, különös tekintettel az elmúlt 100-200 évre a „bölcsőtől a sírig” modellt követte, ami rendjén is volna, ha pl. az élethosszig tartó tanulásról lenne szó éppen, és nem a hosszútávú fennmaradásunkról. 

A tipikus termelési folyamat csak a megvásárlás pillanatáig, esetleg a használat időtartamáig kíséri figyelemmel egy termék életciklusát. Egyes veszélyes termékek esetében vannak természetesen előírások az elhelyezésére, de minden esetre igaz, hogy a terméknek nem célja, hogy hasznossága lejárta után újra egy újabb körfogás részesei legyen. A következő állomása a szeméttelep vagy pl. siló, atomtömb pl sugárzó anyag esetén.

A termék tervezésekor, előállításakor nem szempont, hogy az alapanyagok az életciklus végén az emberiség és a környezet számára biztonságos és kedvező módon bomoljanak el és alkotóelemei hasznos részeivé váljanak egy új életciklusnak.

Ez a fajta szemlélet homlokegyenest ellentmond a több milliárd éve bevált receptnek és bárki által viszonylag könnyen belátható, hogy ezen a módon hamarosan

   a) elfogynak a nyersanyagok (--> háború, éhinség, stb)

   b) egy termetes szemétkupac tetején fogunk ücsörögni

   c) elszennyezzük felszíni és földalatti ivovízkészleteinket, valamint a talajt és a levegőt (--> háború, éhinség, stb)

   d) visszafordíthatatlan módon összekuszáljuk az éghajlatot

   e) egy faj miatt komoly veszélybe kerül több millió másik fennmaradása

   f) és egyáltalán, úgy fogunk levonulni az élet színpadáról (magunkkal rántva egy egész bolygót), hogy tulajdonképpen semmit nem értettünk meg arról, ahogy a dolgok valójában működnek.

Nem, nem feledkeztem meg a lassan szárnyait bontogató hulladékújrahasznosításról és a szelektív gyűjtésről. De nem szabadna olyan terméket gyártani, ami nem képes magától, veszélyes anyagok nélkül, maradéktalanul lebomlani a természetben. Vagy legalábbis messze nem ekkora mértékben. Nem tudjuk garantálni a maradéktalan újrahasznosítást, és így az anyagok egy része óhatatlanul olyan helyen köt ki, ahol károsítja a környező élővilágot vagy emberi populációt.

Ezért is volna rendkívüli fontosságú, hogy mihamarabb áttérjünk a c2c elvű termelésre, ahol csak lehet.