Ha megfigyeled a természet folyamatait, könnyedén felfedezed, hogy semmi sem megy veszendőbe, adott pillanatban minden alkotóelem valamilyen körforgás, életciklus részese, amelynek végeztével újra becsatlakozik egy újabb körforgásba, máshogy kifejezve egy újabb életciklus bölcsőjénél találják magukat. Ezt hívjuk bölcsőtől a bölcsőig folyamatnak, angol kifejezéssel élve: „cradle to cradle”, rövidítva „c2c”.
Az emberi társadalom ezzel szemben, különös tekintettel az elmúlt 100-200 évre a „bölcsőtől a sírig” modellt követte, ami rendjén is volna, ha pl. az élethosszig tartó tanulásról lenne szó éppen, és nem a hosszútávú fennmaradásunkról.
A tipikus termelési folyamat csak a megvásárlás pillanatáig, esetleg a használat időtartamáig kíséri figyelemmel egy termék életciklusát. Egyes veszélyes termékek esetében vannak természetesen előírások az elhelyezésére, de minden esetre igaz, hogy a terméknek nem célja, hogy hasznossága lejárta után újra egy újabb körfogás részesei legyen. A következő állomása a szeméttelep vagy pl. siló, atomtömb pl sugárzó anyag esetén.
A termék tervezésekor, előállításakor nem szempont, hogy az alapanyagok az életciklus végén az emberiség és a környezet számára biztonságos és kedvező módon bomoljanak el és alkotóelemei hasznos részeivé váljanak egy új életciklusnak.
Ez a fajta szemlélet homlokegyenest ellentmond a több milliárd éve bevált receptnek és bárki által viszonylag könnyen belátható, hogy ezen a módon hamarosan
a) elfogynak a nyersanyagok (--> háború, éhinség, stb)
b) egy termetes szemétkupac tetején fogunk ücsörögni
c) elszennyezzük felszíni és földalatti ivovízkészleteinket, valamint a talajt és a levegőt (--> háború, éhinség, stb)
d) visszafordíthatatlan módon összekuszáljuk az éghajlatot
e) egy faj miatt komoly veszélybe kerül több millió másik fennmaradása
f) és egyáltalán, úgy fogunk levonulni az élet színpadáról (magunkkal rántva egy egész bolygót), hogy tulajdonképpen semmit nem értettünk meg arról, ahogy a dolgok valójában működnek.
Nem, nem feledkeztem meg a lassan szárnyait bontogató hulladékújrahasznosításról és a szelektív gyűjtésről. De nem szabadna olyan terméket gyártani, ami nem képes magától, veszélyes anyagok nélkül, maradéktalanul lebomlani a természetben. Vagy legalábbis messze nem ekkora mértékben. Nem tudjuk garantálni a maradéktalan újrahasznosítást, és így az anyagok egy része óhatatlanul olyan helyen köt ki, ahol károsítja a környező élővilágot vagy emberi populációt.
Ezért is volna rendkívüli fontosságú, hogy mihamarabb áttérjünk a c2c elvű termelésre, ahol csak lehet.
Utolsó kommentek